Miért olyan nehéz lefogyni vagy a fogyókúra után az alacsonyabb testsúlyt megtartani?
A rövid válasz: imádjuk az édeset és túl sok cukrot eszünk. A cukrok és az édes íz kábítószer az agynak. A legnépszerűbb vendéglátóhelyek a cukrászda, fagyizó, kávézó. Finomabbnál finomabb édességek közül válogathatunk, amit a gyerekektől kezdve a szülőkön át a nagyszülőkig, mindenki kedvel. A kávét, teát, limonádét, üdítőket édesen isszuk, mézet csorgatunk, meghalunk a lekváros buktáért, a krémesért, a linzerért vagy a jégkrémért a nyári melegben.
Gyakran hallani egyesek szájából, hogy “Nem szeretem az édességet, nem eszek édeset”.
A rossz hír, hogy még akkor is cukrot fogyasztunk, amikor nem is gondolnánk, hogy az elfogyasztott étel színtiszta cukor. A fehérkenyér, a krumpli, a nokedli, a rízs, a kukorica, bármilyen búzalisztből készült sütemény, pékáru, mind magas keményítő tartalmú szénhidrát. Ezek a tápanyagok a bélcsatornában elemeire bomlanak, mely nem más, mint színtiszta glukóz. A glukóz nagyon gyorsan felszívódik a véráramba, ezzel megemelve a vércukor szintjét, ami inzulin termelődést vált ki. A glukóz eljut az agyunk fontos szabályozó központjaiba is, melyek az éhség-jóllakottság szabályozásáért felelősek, ott pedig végül dopamint és egyéb neurotranszmittereket szabadítanak fel, melyek felelősek a pillanatnyi örömérzet kialakításáért.
Mi a helyezet az édesítő szerekkel?
A rövid válasz: szinte semmi különbség, kalorikus értékük gyakran nulla, de a függőséget fenntartják. Pontosabban, a hormonális hatásai gyengébbek, de ugyanúgy okoznak inzulin felszabadulást, ezért akadályozzák a zsírégetést, fenntartják az édes íz utáni sóvárgást és éhségérzetet generálnak, ami nem segít sem a fogyásban sem a túlsúly okozta betegségek leküzdésében. Az édesítők egy sokkal kellemetlenebb hatása viszont az, hogy egyes édesítő szerek, a mikrobiomra gyakorolt hatások miatt, kifejezetten károsak is lehetnek. Később ezekről részletesebben is szót ejtünk.
A cukrok és az édes íz tehát pontosan olyan hatással van az agyunkban, mint a függőséget okozó kábítószerek, nikotin vagy az alkohol. Összességében az édes íz és a glükóz fogyasztása evolúciós, neurokémiai és hormonális tényezők összjátékának eredménye. Nézzük meg részletesebben:
1. Evolúciós háttér
- Az édes íz természetes vonzása: Az édes íz az evolúció során túlélési előnyt jelentett, mivel az édes ételek (pl. gyümölcsök, méz) jellemzően energiadúsak és nem mérgezőek. A keserű ízekkel ellentétben az édes ízhez nem társulnak veszélyes anyagok, így az agyunk ezt jutalmazó jelként érzékeli.
- Energiaforrás preferencia: A glükóz a szervezet elsődleges energiaforrása, különösen az agy számára, amely kizárólag glükózt vagy ketontesteket használ energiaként.
2. Neurokémiai és hormonális hatások
A glükóz és az édes íz hatására dopamin és egyéb hormonok szabadulnak fel, amelyek fokozzák a jutalmazásérzetet.
A dopamin szerepe
- Az édes íz és a glükóz fogyasztása aktiválja az agy jutalmazási rendszerét, különösen a mezolimbikus dopaminrendszert (nucleus accumbens, ventrális tegmentális terület – VTA).
- Ez ugyanaz a rendszer, amelyet más addiktív anyagok, például a nikotin, az alkohol vagy a drogok is aktiválnak.
- Minél több glükóz jut a véráramba, annál nagyobb dopaminválaszt vált ki az agyban, ezért az édes ételek „boldogságérzetet” keltenek.
Egyéb hormonális mechanizmusok
- Inzulin
- A szénhidrátbevitel növeli az inzulin szintjét, amely közvetve fokozhatja a triptofán (a szerotonin előanyaga) bejutását az agyba, ezáltal hangulatjavító hatású lehet.
- Leptin és ghrelin (éhség-hormonok)
- A ghrelin növeli az éhségérzetet, és serkenti a jutalmazási rendszert, ezért az édes ételek fokozott vonzódást válthatnak ki.
- A leptin teltségérzetet ad, de ha valaki túlzottan sok cukrot fogyaszt, csökkenhet a leptinérzékenysége, ami túlevéshez vezethet.
- Opioid-rendszer aktivációja
- Az édes íz az endorfinrendszert is aktiválja, ami fájdalomcsillapító és nyugtató hatással bír. Ez megmagyarázza, hogy miért kívánunk édességet stresszhelyzetben.
3. Miért lehet „addiktív” az édes íz?
A cukor és az édes ízek túlzott fogyasztása hosszú távon dopaminérzéketlenséget okozhat, hasonlóan az addiktív szerekhez:
- Krónikus cukorfogyasztás esetén az agy dopaminreceptorai deszenzitizálódnak, vagyis több cukorra lesz szükség ugyanannak az örömérzetnek az eléréséhez.
- Ez magyarázza, hogy miért vágyunk egyre több édességre, és miért lehet nehéz leszokni róla.
4. Összegzés: Miért szeretjük az édeset?
✔ Evolúciós ok – Az édes ételek biztonságosak és energiadúsak.
✔ Dopaminfelszabadulás – Az agy jutalmazási rendszere aktiválódik, ami boldogságérzetet kelt.
✔ Hormonális hatások – Az inzulin, ghrelin és leptin szerepet játszik az édesség utáni vágyban.
✔ Opioid-rendszer aktiválása – Az édes ételek nyugtató hatásúak lehetnek.
✔ Addiktív mechanizmusok – Hosszú távon tolerancia és cukorfüggőség alakulhat ki.
Vagyis azért szeretjük az édes ízt és a glükózt, mert erős biológiai jutalmazórendszer aktiválódik, de ha túl sokat fogyasztunk belőle, az toleranciához, túlevéshez és egészségügyi problémákhoz vezethet.
Leave a Reply